Gyurácz Zoltán, angol fordító tolmács

ANGOL - MAGYAR üzleti fordító és tolmács

Tolmácsfitnesz

2019.04.26.

Tolmácsfitnesz

Személyes hangvételű blogbejegyzés következik. Lényegében minden eddigi az volt, hitelesen csak így tudok írni, de mindig törekszem olyan témát előtérbe helyezni, amely másoknak is hasznára válik, és amellyel tudok adni valamit az olvasómnak. Ez most sincs másként, a személyes hangvételt ezúttal viszont úgy értem, hogy a bejegyzés témája nem kimondottan a tolmácsoláshoz, vagy a fordításhoz kötődik. De mégis.

Pár évvel ezelőtt 110kg lettem. Ez valakinek sok, valakinek kevés; én rettenetesen éreztem magam, amikor megláttam magam egy fényképen, vagy egy nyaralási videón: a „jóllakott napközis” mellett én lehettem az illusztráció a szótárban.

Csak a napközis kor nem stimmelt. Ekkor érett meg bennem az elhatározás, hogy tennem kell valamit, elkezdtem olvasni az ideális súlyomról és rájöttem, hogy kb. 80-85kg-nak illene lennem magasságomhoz képest, ha még akarom látni az unokáimat. Viszont fogalmam sem volt, hogy azt a 25-30kg-t hogyan fogom leadni, és itt van az első tanulság. Arról sem volt fogalmam, hogyan leszek fordító, hogyan tudok majd egyre több ügyfélnek segíteni, hogyan lesz több tolmácsfelkérésem, vagy hogyan menedzseljek le egy nagy fordítási projektet. Egyszerűen csak elkezdtem; az egyetlen dologgal, amit akkor ismertem és szerettem, a futással, amit egyszer-kétszer már próbáltam azelőtt, és egész jólesett.

Szóval, a fordításhoz és tolmácsoláshoz (majdnem) hasonlóan nekiálltam futni, beszéltem róla embereknek, köztük egy korábbi profi maratonfutónak is (köszi, Zsiga), aki azonnal számtalan jó tanáccsal látott el a futásomat illetően. Zsófira is nagyjából így találtam rá, aki segített többek között a weboldal kiépítésében. Közben letöltöttem egy alkalmazást, amellyel követni tudtam a fejlődést és célt tűztem ki magamnak (90kg-ra lefogyni), ami kulcsfontosságúnak bizonyult. Elkezdtem tervszerűen futni. A Runkeeper alkalmazáson belüli edzéstervet használtam, és használom azóta is, nekem nagyon bevált. Hónapok alatt lepörgött rólam vagy 17kg. Jól éreztem magam, de az étkezésemet nem alakítottam át. A futásban sem tűztem ki komoly célokat, hiszen összességében sem vettem magam akkoriban annyira komolyan, mint most. Vissza is csúszott pár hónap alatt 7kg. Könnyű a matek, újra 100kg lettem.

És itt fordult nagyot a világ. Egyik nap szembejött velem Áki barátom egyik fele. A srác ugyanis közben kettéosztódott, nem tudom, a másik fele mit csinál, de amelyik szembejött, nagyon jól nézett ki és iszonyat vékony volt. Leültünk, beszélgettünk, és másnap már én is az időszakos böjtölők táborában ébredtem fel. Ennek lassan 3 éve, azóta nem ettem reggelit. (Tudom, mindmeghalunk.) Viszont közben bementem 90kg alá, a futás is egyre jobban ment, és kitűztem egy újabb célt: félmaratont fogok futni. 5:00 alatti kilométerekkel.

Aki fut, az tudja, hogy ez mit jelent. Ez már nem a kocogás, nem a „kimegyek futkározni a spanokkal” tempó. Ez 1:45:00 tempós futás, 21km-en keresztül. Komoly dolog. Nyilván ha egy futóbajnok szemszögéből nézzük, ez még mindig kocogó tempó – amúgy nem, elismerően nyilatkoztak róla ők is –, és itt a második fontos dolog, amit megtanultam magamról. Nem érdekes, hogy másokhoz képest hol tartok, mindig csak az számít, hogy fejlődjek (mindenben) és menjek előre, töretlenül. Amikor elkezdtem futni 2013 áprilisában (még nem tervszerű futásokról, inkább csak random kocogásokról beszélünk), 3,8km-et 29 perc alatt futottam le. Ez 7:40-es km-eket jelent. Ehhez képest az 5:00 alatti félmaraton fényévekre van.

Miután elkezdtem erre edzeni (edzéstervvel, megreformált étrenddel), azt gondoltam, hogy az UltraBalaton lesz a megfelelő helyszín, hogy megvalósítsam a tervet. Tévedtem. A futás borzasztó rosszul ment. Tudom, hogy miért, de nem magyarázkodni akarok, lényeg, hogy tanultam belőle. Eléggé megviselt a kudarc, nehezem szedtem össze magam, de hamarosan lett új edzéstervem és újra futottam. Ezúttal a Szigliget félmaratonra esett a választás. Kőszegi vagyok, ez is dombos, jó ötletnek tűnt. Nem volt az, újra bebuktam, még rosszabb idővel futottam le a távot, mint elsőre. És itt majdnem elveszett a futásom, úgy ahogy volt.

Itt pedig jöjjön az utolsó komoly dolog, amit a futás tanított meg nekem, valami, amit a tolmács-, és fordító munkám során is fel tudok használni. Vigyázat, közhelyes lesz. De minden kudarcból lehet valamit tanulni és soha nem szabad feladni. Így harmadszorra is összeraktam egy edzéstervet és nekiveselkedtem. Kinéztem egy teljesen véletlenszerű dátumot a naptárban (szombatra törekedtem, akkor általában laza napom van) és ehhez igazodtam. Akkor persze még nem sejtettem, hogy addigi életem egyik legnyüzsgőbb hetére teszem a félmaratonomat, így hát belekezdtem az új edzésprogramba. Heti három futás, ahogy a Vas Népének adott interjúmban is mondtam, ha esett, ha fújt. Többnyire mindkettő, mert október/november táján indult a program és áprilisig tartott. Futottam mindenhol: tó körül, országúton, futópályán, erdőben, kertek alatt, közeli helyeken, dombokon-hegyeken. Sokszor adott inspirációt a többi futó posztja facebookon, és noha én magam nem vagyok a híve annak, hogy minden egyes futásomat megosszam, köszönöm nekik. Meg persze feleségemnek, aki mindig támogatott abban, hogy csináljam, hogy finom ételem legyen előtte/utána, hogy tiszta futógöncöm legyen és lehetőségem, hogy mehessek, amikor csak időm engedni.

Eljött a futás hete. Ezen a héten számos leadási határidő, folyamatban lévő fordítási munka, új tolmácsolási ajánlatok és promóciós tevékenységek mellett a zenekarnak is akadt dolga bőven; nagyon sűrű héten voltam túl. Szombaton vizsgáztattam, úgy estem haza 6-kor, amikor a telefon emlékeztetett, hogy ideje indulni, futni egy kicsit. Fújtam egy nagyot, futócipő fel és elindultam az előre kitalált útvonalamon, amelyben minden megtalálható volt a fenti helyszínek közül. Sok szintkülönbség, kertek alja, szembeszél, meg egy kis eső is. Futás közben (ezért is imádom) kitisztult a fejem és csak a célra koncentráltam. A táv második felében még egy kicsit jobban is megnyomtam, mint terveztem és sikerült. 21km, 4:56-os kilométerekkel.

Mostanában amúgy 83kg vagyok, szóval ezt a célt is túlteljesítettem. Ha az ember tudja, mit szeretne az élettől, akkor sokkal könnyebb ezért lépéseket tennie és elérnie a célokat. Nektek is ezt kívánom. Kerüljetek tisztába magatokkal. Nem kell sok, csak célok, amelyekért dolgozni akarsz, és amelyekért dolgozni érdemes. Jó utat, mindenkinek!

vissza